Hitetlen

Hitetlen

Visszhangzik még bennem elmúlt mondatod

Mint cseppkő barlang mélyén  gyermek hangja

Jó ember vagyok érzed, látod s jól tudod

S a múltunk mondata most e percet kaparja

Jogtalan vagyok bírálni ezen félholt szavakat

Bár elég az, hogy én ezt nem érzem

Csak hogy félúton valahol elhagytam magamat

Elhagytalak téged, megszúrtál, s most vérzem

S ha így is lenne mennyit ér ez most nekem?

Mire megyek a fene nagy emberséggel?

ha messzi már a rossz, és közel az istenem

Akkor sem ölelkezhetem a csendes néma csenddel

Összeomlott mondatod, nem tudom elhinni

S így megbukott bennem minden mi voltam

Nem tudom az akkori szavakat tovább vinni

Örökre mozdulatlan zengnek bennem, holtan

Így lettem hirtelen mindenben hitetlen

Mi volt rólad, saját kézzel lassan ölted

Egy lélekvesztőbe bandukló nincstelen

Lettem, s csak a gondolat körülötted