Derengő
éjjelbe suhanó retkes lepedő
nyomaszt a súlya csak múljon az idő
ne kreáljon elmém magának
ne legyen bennem fiktív jövő
miért kell mindezt megélnem?
ébredni, reggel elégnem
kis halál gyullad mélyen
és rongál a reggeli személyen
hogy megint csak derengő
éjjeli látomást merengő
egy szíven szúrt véres szépruhás
giccsesen mosolygó keringő
opálos képek derengnek
kiállítást látok, nagyok a termek
úgy néz a szempár hogy érzem
a kábulat öklei szíven vernek
hirtelen félhomály, tánctér a lepedő
Csak mindörökre halna meg az idő
hazudhatnám neved, míg van világ
csak te lennél, se múlt se jövő
majd álmos szempár fénye halványul
iránya az éjjelébe irányul
szemembe gyullad ki fénye
tér, idő, szív, mind kitágul
és megbotlás az a pillanat
mikor reggel mutatod magadat
hűlt helyed agyamban hideg
képzeltelek téged, képzeltem magamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése