Hitetlen
Visszhangzik még bennem elmúlt mondatod
Mint cseppkő barlang mélyén gyermek hangja
Jó ember vagyok érzed, látod s jól tudod
S a múltunk mondata most e percet kaparja
Jogtalan vagyok bírálni ezen félholt szavakat
Bár elég az, hogy én ezt nem érzem
Csak hogy félúton valahol elhagytam magamat
Elhagytalak téged, megszúrtál, s most vérzem
S ha így is lenne mennyit ér ez most nekem?
Mire megyek a fene nagy emberséggel?
ha messzi már a rossz, és közel az istenem
Akkor sem ölelkezhetem a csendes néma csenddel
Összeomlott mondatod, nem tudom elhinni
S így megbukott bennem minden mi voltam
Nem tudom az akkori szavakat tovább vinni
Örökre mozdulatlan zengnek bennem, holtan
Így lettem hirtelen mindenben hitetlen
Mi volt rólad, saját kézzel lassan ölted
Egy lélekvesztőbe bandukló nincstelen
Lettem, s csak a gondolat körülötted
