Rohadj hát ki belőlem te méreg
Halj ki te belsőmet rágó féreg
Múlj el onnan hirtelen kérlek
Ne légy már ott, mire feleszmélek
Ne legyen vágyam most már a múltba
Ne nézzek látomást megvakulva
Nem ugrom többet a legmélyebb kútba
Csak csendben bújjunk most önmagunka
(komment: eddigi egyetlen olyan iromány az életemben, ami teljesen impresszió, és még visszaolvasásra sem került a közzététel előtt. Ezért is lett talán Cím nélküli. )
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése