Félrekúrt Költemény

Tegnap megláttam a kiutat
Tán a sors felhőujja arra mutat
Tán ő a vége a bomlott elmének
Tán az ő bálványa törli a a múltat

Pedig csak fikció, éjjeli képződmény
Messzitől megtöltő homályos vakremény
Egy hirtelen papírra ömlött líra
Egy félrekúrt költemény

Hát nem tudom most kinek higgyek
Az óvatos észnek, vagy az opálos hitnek
Vagy legyek én a független magány
Hát ti döntitek el, merre visztek...