2010. január 9., szombat

Csendélet





Csendélet


Mennyi szeretetre éhes hiéna
Mennyi megbukott, csonka koldus
Mennyi egyedült villogó vész sziréna
Mennyi esztelen ordító tumultus

Mennyi elgáncsolt megváltás
Mennyi térdre rogyott Isten
Mennyi néma torokszakító kiáltás
Az ott benned mennyi minden?

Mennyi tanácstalan párosult magány
Mennyi meg nem hallott kiáltás
Mennyi könnyeit rejtő ál vagány
Mennyi kilátástalan kilátás

Mennyi könnyeit ivó kóbor
Mennyi sötétben játszó kósza
Mennyi lélek rossz helyen rosszkor
Mondana mindent, de nem mondja

Mennyi letépett szárnyú angyal
Ordít némán tiszta hanggal
Mennyi magába zárt lélek
Félholtan köhögi hogy én élek.

Ismerj fel! Én vagyok te!
Nekem is törnöm kell
A belső bölcs hív csak már lefedte
Ősi üzletünk az ördöggel

Mennyi homályba suttogott átok
Mennyi útvesztőbe rohanás
A sorsom üvölt nem én kiáltok 
Ez se könny, csak az izzadás

Mennyi setétébe rejtett fénykép 
Mennyi mélyre dugott pillanat
Hogy helyettünk senkik ne nézzék 
Inkább áthazudod magadat
 
Mennyi letépett szárnyú angyal
Ordít némán tiszta hanggal
Mennyi magába zárt lélek
Félholtan köhögi hogy én élek.
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése